Balkay Pál festő művész 1785-ben született Tiszaörsön. Joó János egri rajztanár írta meg életrajzát:

 

Bécsben tanul 1804-1809 között Füger Frigyes Henriknél, később rajztanítással foglalkozik Egerben.

 

Megfestette Egerben, Miskolcon, Tiszafüreden, Besenyőn, Fődémesen, Nádudvaron, Szarvaskőn, Pomádon oltárképeit.

 

Az „ALLEGÓRIA” című festménye a Népművészeti Múzeumba került. Több művét őrzi az Egri Képtár. Vidéki magányában a haza ezen tájegységét felemelte művészetével.

 

„Ritka becsületességű, jókedéjű ember”- ként őrzi az emlékezet. Egyedüli mulatsága a sakkjáték volt. Nőtlen maradt, egyszer rázkódott össze a szerelemtől, többször nem kísérletezett. Kulturáltságára, szellemi igényességére jellemző, hogy könyveket cserélt képekért.

 

Pétervásárán is dolgozott Keglevich gróf megbízásából, 1819-ben festette meg a miskolci minorita templom főoltárát, később főpapi címereket és jelvényeket.

 

Tűzvész pusztította el 1824-ben Egerben lakásának sok tárgyát és vásznát, s-bár neheztelt Pyrker érsek, mivel az a külföldi alkotókat kedvelte, tőle is megbízást kapott 1840-ben a „Szent Erzsébet, mint özvegy” oltárkép elkészítésére. Pyrker

rendelte meg Balkaytól 1842-ben a szarvaskői templom főoltár képét is.

 

Balkay Pál arcképei is jelentősek, kivált a Kainczy portré.

 

Életpályája 1846-ban fejeződött be Egerben.

Festői nyom, képi üzenet maradt utána, - becses örökség.

 

Az iskolában 2004-ben Balkay emlékfalat avattunk, ahol néhány festmény fotóját folyamatosan megtekinthetik a látogatók.